Határokon túlra zarándokoltak a Hám János diákjai - Képgaléria
A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tizenegyedik évfolyama, a hagyományoknak megfelelően, 2019. október 18-22. között Bécsbe és Mariazellbe utazott, zarándokolt - az utazásról Anderco Petra, Csengeri Anita és Kása-Baumli Dávid beszámolóját közöljük.
"40 diák és három kísérő indult a zajos, vidám, jó hangulatú útnak, amelynek első állomása az Érdi Marianum iskola lett. Itt alkalmunk adódott együtt ünnepelni testvériskolánk diákjaival: ünnepi műsoruk, amelybe mi is bekapcsolódtunk, méltó emléket állított október 23-a hőseinek.
Ezután folytattuk határokon átívelő utunkat, és már péntek délután elfoglaltuk bécsi szállásunkat, ahol egy röpke óra alatti “honfoglalás” után a bécsi látványosságok nyomába eredtünk. Első sétánk a Ringen vezetett végig, ahol minden nevezetességet megtekintettünk az Állami Operaháztól a Művészettörténeti Múzeumig, és természetesen az elmaradhatatlan, csodálatos Stephansdomig. Az egész út gyönyörű fényáradatban úszott. Mindenki számára esély nyílt megtekinteni a Monet bis Picasso festménykiállítást az Albertina Múzeumban vagy sétálni a belváros impozáns utcáin.
Amint új nap virradt és sikeresen kezdtünk ébredezni, folytattuk kalandunkat Mariazell felé, ahol utunk során káprázatos őszi táj tárult elénk, hegyek, dombok és csörgedező patak kísért. Zarándokhelyünkön részt vettünk a német nyelvű, de mindenkit megérintő szentmisén, amelyet a Mariazelli Kegytemplomban hallgattunk végig. A kegytemplomot építészeti csodaként éltük meg, a sok gyönyörűséges freskó, aranyozott szobor és dombormű lenyűgöző egyvelege melengette szívünket. Kiemelkedő művészi élményt jelentett a fekete márványkő orgona, amelyet aranyozott angyalok és indák díszítettek. Családtagjainkra gondolva számos kegytárgy közül válogathattunk, továbbá megbizonyosodhattunk arról, hogy Ausztriának ezen a részén az emberek tiszteletben tartják és használják a tradicionális viseletet.
Máriazell nagy hatást gyakorolt ránk, béke költözött szívünkbe és ez hozzásegített ahhoz, hogy közös keresztutat végezve, kellő empátiával átérezzük Jézus fájdalmának töredékét. Egy szintén közös ebéd után fájdalommal búcsúztunk a gyönyörű várostól, ám a táj kárpótolt a veszteségért: végig élvezhettük a napfényes, színes őszi erdőket, hegyeket. Este a Prater extrém játékai nyújtottak kikapcsolódási lehetőséget, amely során felpörgött hangulatban, vidáman, feltöltődve, az esti pompában játszó fényekkel búcsúztattuk a szombati napot. Az adrenalinban gazdag este után visszatértünk szállásunkra és felkészültünk a másnapi hosszú útra valamint a schönbrunni kastély meglátogatására.
Vasárnap kirándulásunk utolsó napjára virradtunk, és elindultunk Schönbrunnba, a Habsburgok hajdani nyári rezidenciájába. A barokk stílusú palota, amelynek több mint 40 termét megtekinthettük, a XVI. században került Habsburg kézre, a Schönbrunn nevet 1643-ban kapta. 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a palotát múzeummá alakították, így vált a nagyközönség számára is látogathatóvá. A II. világháború idején a kert és a főépület egy része bombázások áldozata lett, ezért napjainkban már a restaurált épületet nézhetjük meg. Csodálkozva jártuk be ezt a helyet, amely számunkra megelevenedett történelemmé vált. A palota termeiben tett körút után a kertben folytattunk sétánkat. A lenyűgöző park, amely az épületekkel együtt a világörökség része, minket is ámulatra és hosszabb fényképezkedésre késztetett.
A tapasztalatokban gazdag program részeként még várt ránk egy budapesti megálló, ahol megemlékeztünk az 1956-os forradalmat elindító bátor magyar diákokról. Megérte részt venni ezen az úton, hiszen sokat láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, és jó élmény volt, hogy három napig reggeltől estig együtt voltunk. Ebben a biztos tudatban érkeztünk haza vasárnap este."
